Az meg...

Az meg milyen értelmetlen dolog, hogy halálbüntetés? Mi az, amit hatékonyabb elrettentésnek lehetne alkalmazni? A cél az kellene, hogy legyen, hogy megelőzzük a bűncselekményeket, nem pedig az, hogy bosszút álljunk. A börtönben való "megjavulásban" pedig nem igazán hiszek.

Szóval, a visszaeső bűnözőt - pontosabban a második alkalommal szándékos, erőszakos bűncselekményt elkövetőt - véglegesen el kellene különíteni a szürke hétköznapjait élő, a többiekkel békében vegetáló halandóktól. Ezzel biztonsággal megóvhatnánk a további lehetséges áldozatok testi épségét, ne adj’ isten, az életét.

Tudom, hogy ez a módszer nem lenne olcsó, de a költségeket elsőre összevetném azokkal az életekkel, amit VISSZAESŐ bűnözők oltottak ki, vagy azokkal az emberekkel, akiket VISSZAESŐ bűnözők akár "csak" bántalmaztak (egyáltalán – össze lehet vetni?).

Magyarul, mindenkinek :) csak egy "lehetőséget" adnék szándékos, erőszakos bűncselekmény elkövetésére. Akinek ez kevés...

Az meg mi, hogy "Nem leszünk gyarmat!"? Merthogy már vagyunk. Régóta.

Azért vagyunk gyarmat, mert egyenlő munkáért, teljesítményért nem kapunk egyenlő ellenszolgáltatást, fizetséget. Konzerválódni látszik a fejlett, nem gyarmat országokkal való összehasonlításban a 3-6-szoros jövedelmi különbség. A magyar kőműves dolgozhat akár jobban is, mint pl. a belga, itt nem fogja őt senki úgy megfizetni, mint a nyugati kollégáját ott. Közben pedig a - főleg - fejlett országokból érkező fogyasztási cikkek ára nagyjából az ottaniakkal egyenlő.

A "gyarmatosítók" pedig zsákszám viszik ki az olcsó munkaerőnket Audik, fogpótlások, kozmetikai kezelések, éttermi fogyasztások, stb. formájában.

Az meg rendben levő fordítása az Atom Heart Mother lemez címének, hogy „A mama már nem hasad tovább”?

Az meg mekkora, hogy egy rakás művész egyszerre több művészeti- és akár tudományágban is kiválót alkot?
Darvas Iván például nem csupán a legnagyobb magyar színészek egyike volt, de imádta és idősebb korában is magas szinten művelte a számítógépes grafikát.
Marcus Miller a műfaj kiemelkedő basszusgitárosa és amellett még fúvósokon, billentyűsökön is játszik. Sőt, Miles Davis Tutu című lemezén kulcsszereplő.
Aztán Leonardo da Vinci, aki egyszerre volt festő, szobrász, zenész, matematikus, feltaláló és még sok minden. A legpolihisztorabb polihisztor.
Meg mondjuk Alföldi Róbert, aki színész, rendező, meg ráadásul egészen jó képeket is fest.
Vagy a kitűnő táncos, Michael Flatley színpadképesen fuvolázik is.
És még sorolhatnám.
Végül itt vagyok én, aki az összeset képes vagyok élvezni!

Az megvan, hogy John Lennon második felesége Yoko volt jó helyen?

Bocs.

Az meg pláne érdekes, hogy milyen nagy volt a derültség, amikor az MSzP-s politikus bedobta azt az ingyenes városi közösségi közlekedés dolgot. Ahhoz képest a Kétfarkú Kutya Párt ingyen söre és örök élete csak halvány mosolyt váltott ki a közönségből.
Pedig hahota helyett érdemes lenne gondolkozni és számolni. A kiindulási pont az kell, hogy legyen, hogy navigare necesse est (magyarul bkv-zni muszáj) és a túlnyomó többség munkába járás okán teszi. Ha meg nem, akkor se hullámvasút, vagy óriáskerék helyett veszi igénybe, mivelhogy a BKV busz nem élvezeti cikk, aligha akad olyan ember, aki BKV függő és minden szabadidejét annak járművein tölti, netán életvitelszerűen (kéretik a hajléktalanok ügyét máshol tárgyalni).
A másik lényeges szempont, hogy a BKV működési költségének (2010-ben kb. 126 Mrd Ft) mindössze kb. 40%-át képes viteldíj formájában beszedni, mellesleg egész Európában „versenyképes” jegyárakkal. Nem nagy meglepetésünkre a bliccelők aránya is rendkívül magas. Arra a közeljövőben – mostmár becsszóra – horribilis költséggel (kb. 16 Mrd Ft EU-s támogatással – ami az éves működési költség 12 %-a!) bevezetendő elektronikus jegyrendszert vélik orvosságnak (http://www.bkk.hu/2013/07/jovahagyta-az-ebrd-az-elektronikus-jegyrendszer-hitel-megallapodasat/). Nem vagyok benne biztos, hogy azzal feleslegessé válik a több, mint 500 ellenőr, akiknek az éves bérköltsége (becslésem szerint) mintegy 1 Mrd Ft lehet. Hasonló (de inkább magasabb) kiadás lesz az elektronikus jegyrendszer (hardware, software) karbantartása is.
Szintén megfontolandó annak a közösségi haszna, hogy – ingyenesség esetén – sokan térnének át a napi autózásról a közösségi közlekedésre. Persze némi üzemanyag jövedéki adó is elúszna a réven, de pl. a tisztább levegőért érdemes némi áldozatot is hozni. Tudom, épp a tisztább levegő érdekében a magukból még mindig kormos förmedvényt okádó buszokat is cserélni kell, de az semmillyen körülmények között sem kerülhető el.
Szóval a nemes célra kb. 50-55 Mrd Ft-ot kellene találni. Miután (lásd fent) az utasok többsége munkába járáshoz használja a BKV járműveit, én a munkaadók és munkavállalók környékén keresgélnék. Az egy dolgozóra jutó havi költség kb. 8000 Ft (600 ezer budapesti munkahellyel számolva), ami közöttük megosztva már mindkét fél részére alkuképes összeg. Ebben a keretben már a család hétvégi utazásai és a nyugdíjasok helyváltoztatása is rendezve lennének.
Talán így már pártszimpátiára való tekintet nélkül sem annyira nevetséges a dolog.

Az meg tuti, hogy a magyar atomfegyver gyártása csak urán-bátyám alapon képzelhető el.

Az meg hogy van, hogy egyszerre csak pénzt – már magyar neve is van: Feltétel Nélküli Alapjövedelem – kérnek az emberek csak úgy? Munka nélkül. Hol élnek?

Itt. Velünk. Talán el is jött az idő. Egységnyi jav (na jó, nem jav, hanem jószág) előállításához egyre kevesebb ember kell, egyre többnek NEM JUT munka. Ha tetszik, ha nem. De akinek nem jut, annak is élnie kell valahogy. Sőt, a családjának is (v.ö.: „Aki nem dolgozik, az ne is egyék!”).

Ebből egyenesen következik, hogy a társadalomnak el kell tartania a szóban forgó réteget. Ha tetszik, ha nem. Miért? Egyszerűen csak azért, mert különben baj lesz. Először kicsi baj, aztán nagy baj. Az is lehet, hogy egyből nagy baj.

Az emberi idők kezdetén mindenkinek dolgoznia kellett a betevőért, a nagyon fiatalokat és a már munkaképtelen öregeket tartották csak el (mondjuk ehhez azért érdemes elolvasni Sánta Ferenctől a Sokan voltunk-ot). A társadalom (értsd: a többség) azonban már rég elfogadta – szép fokozatosan, - hogy eltart, sőt, nagyon jól, még sőtebb, egyre jobban tart egy (másik) réteget (kisebbséget). Olyat, amelyik a javak megtermelésében nem, alig, vagy csak nagyon közvetett módon vesz részt (lásd pl., de ne keverd össze vele: „A mai világban a természettudományok és a műszaki tudományok értéktermelők. A humántudományok, a kultúra nagyon fontos, de nem értéket teremtenek, hanem az embereket gyönyörködtetik, boldogságot adnak.” - Klinghammer István). Időrendben talán a törzsi varázslókkal kezdődhetett a dolog. Nekik elég volt a sok hókusz-pókuszt előadni, hogy legyen eső, cserébe neki nem kellett vadászni, csak vitték eléjük a legfinomabb mamutfalatokat. Aztán ha mégsem jött eső, még finomabbakat kért, hogy legközelebb hatékonyabban tudjon varázsolni. A társadalmi és gazdasági fejlődés (illetve a „munkamegosztás”) mára lehetővé, az érdekérvényesítési lehetőségek különbsége pedig kötelezővé teszi, hogy számolatlanul hordjuk a földi jókat a papoknak, művészeknek, bankároknak, politikusoknak, stb. Na és vajh valódi érték-e a templomban felhalmozott aranykincs, a hip-hop sztár aranyozott wc-je, a bankember hétköznapi ésszel elkölthetetlen havi jövedelme, vagy a politikus 20 milliós (HUF) órája, stb.?

A Feltétel Nélküli Alapjövedelem nem vissza-(előre-?)lépés a kommunista eszmékhez; aki vállalja, hogy dolgozik, vállalkozik, akár lényegesen többet is megkereshet, kiemelkedhet olyan szintre, ami több, mint az alapvető szükségletek kielégítése. Ideális esetben a Feltétel Nélküli Alapjövedelem a Maslow piramis második szintjének elérésére lenne elegendő, a továbbiakért kellene dolgozni. A rossz hír, hogy a technika, technológia, hatékonyság további fejlődésével még kevesebb effektív dolgozóra lesz szükség, így az érintett réteg tovább „vastagszik”.

A fő kérdés, hogy van-e fedezete a megtermelt javak ilyesfajta elosztásának. Az a tény, hogy a súlyos (mély-)szegénységben élők körében a jelenlegi helyzetben is van technikája a túlélésnek (rettenetes volt leírni is), azt mutatja, hogy nem lehetünk messze a szervezett és konszenzusos megoldástól.

A következő rossz hír, hogy a megoldás épp azoktól várható csak, akik abban a bizonyos vékonyabb rétegben vannak – ma még. Pontosan úgy, mint a környezetvédelem területén...