Az meg hogy van, hogy egyszerre csak pénzt – már magyar neve is van: Feltétel Nélküli Alapjövedelem – kérnek az emberek csak úgy? Munka nélkül. Hol élnek?
Itt. Velünk. Talán el is jött az idő. Egységnyi jav (na jó, nem jav, hanem jószág) előállításához egyre kevesebb ember kell, egyre többnek NEM JUT munka. Ha tetszik, ha nem. De akinek nem jut, annak is élnie kell valahogy. Sőt, a családjának is (v.ö.: „Aki nem dolgozik, az ne is egyék!”).
Ebből egyenesen következik, hogy a társadalomnak el kell tartania a szóban forgó réteget. Ha tetszik, ha nem. Miért? Egyszerűen csak azért, mert különben baj lesz. Először kicsi baj, aztán nagy baj. Az is lehet, hogy egyből nagy baj.
Az emberi idők kezdetén mindenkinek dolgoznia kellett a betevőért, a nagyon fiatalokat és a már munkaképtelen öregeket tartották csak el (mondjuk ehhez azért érdemes elolvasni Sánta Ferenctől a Sokan voltunk-ot). A társadalom (értsd: a többség) azonban már rég elfogadta – szép fokozatosan, - hogy eltart, sőt, nagyon jól, még sőtebb, egyre jobban tart egy (másik) réteget (kisebbséget). Olyat, amelyik a javak megtermelésében nem, alig, vagy csak nagyon közvetett módon vesz részt (lásd pl., de ne keverd össze vele: „A mai világban a természettudományok és a műszaki tudományok értéktermelők. A humántudományok, a kultúra nagyon fontos, de nem értéket teremtenek, hanem az embereket gyönyörködtetik, boldogságot adnak.” - Klinghammer István). Időrendben talán a törzsi varázslókkal kezdődhetett a dolog. Nekik elég volt a sok hókusz-pókuszt előadni, hogy legyen eső, cserébe neki nem kellett vadászni, csak vitték eléjük a legfinomabb mamutfalatokat. Aztán ha mégsem jött eső, még finomabbakat kért, hogy legközelebb hatékonyabban tudjon varázsolni. A társadalmi és gazdasági fejlődés (illetve a „munkamegosztás”) mára lehetővé, az érdekérvényesítési lehetőségek különbsége pedig kötelezővé teszi, hogy számolatlanul hordjuk a földi jókat a papoknak, művészeknek, bankároknak, politikusoknak, stb. Na és vajh valódi érték-e a templomban felhalmozott aranykincs, a hip-hop sztár aranyozott wc-je, a bankember hétköznapi ésszel elkölthetetlen havi jövedelme, vagy a politikus 20 milliós (HUF) órája, stb.?
A Feltétel Nélküli Alapjövedelem nem vissza-(előre-?)lépés a kommunista eszmékhez; aki vállalja, hogy dolgozik, vállalkozik, akár lényegesen többet is megkereshet, kiemelkedhet olyan szintre, ami több, mint az alapvető szükségletek kielégítése. Ideális esetben a Feltétel Nélküli Alapjövedelem a Maslow piramis második szintjének elérésére lenne elegendő, a továbbiakért kellene dolgozni. A rossz hír, hogy a technika, technológia, hatékonyság további fejlődésével még kevesebb effektív dolgozóra lesz szükség, így az érintett réteg tovább „vastagszik”.
A fő kérdés, hogy van-e fedezete a megtermelt javak ilyesfajta elosztásának. Az a tény, hogy a súlyos (mély-)szegénységben élők körében a jelenlegi helyzetben is van technikája a túlélésnek (rettenetes volt leírni is), azt mutatja, hogy nem lehetünk messze a szervezett és konszenzusos megoldástól.
A következő rossz hír, hogy a megoldás épp azoktól várható csak, akik abban a bizonyos vékonyabb rétegben vannak – ma még. Pontosan úgy, mint a környezetvédelem területén...
